Cégünk központja Tatabányán található, de országosan dolgozunk, így gyakran előfordul, hogy az ország másik végébe megyünk felmérni. Előfordult már Tatabánya-Miskolc-Gyula-Tatabánya útvonal, volt már Tatabánya-Kecskemét-Városföld-Miskolc-Nyékládháza-Tatabánya nap is. Ezekhez képest a mára betervezett Tatabánya-Csongrád-Tatabánya út nem is tűnt vészesnek.
Már előző este megnéztem, hogy az út durván 2 óra, 10:00 és 11:00 közötti érkezést ígértünk, ezért 7:40-kor el kell indulnom. Az induláskor már 2 óra 15 percet írt a GPS, de még így is időben érkezhetek – elvileg. Menet közben folyamatosan csúszott az érkezési idő – köszönhetően az M0-áson zajló felújítási munkálatoknak, de még mindig az ígért időtartományon belül voltam. Egészen 9:15-ig.
Ekkor ugyanis a szokásos M0-ás araszolást követően éppen csak ráhajtottam az M5-ös autópályára, amikor az autó hirtelen elkezdett hibaüzenetekkel bombázni: olajhőfok túl magas, vízhőfok túl magas, vészüzemmód aktív, azonnal álljon meg! Az autó lassulni kezdett, az erő elfogyott belőle, úgyhogy lehúzódtam a leállósávba. Lassulás közben egyszercsak eltűntek az üzenetek. Gyorsítani kezdtem, de alig pár másodperc múlva ismét kezdődött ugyanaz. Illetve nem ugyanaz, a hibaüzenetek nyomatékosításául fehér füst szállt fel a motorháztető alól. Félreálltam, hívtam Gábort, hogy értesítse az ügyfelet, majd hívtam a szerelőmet, hátha képes távgyógyításra is. Közben persze felnyitottam a géptetőt, és a következő látvány fogadott:
Nagy a baj – gondoltam. – Az biztos nem normális, hogy valami forr a motor tetején.
Lecsavartam a víztartály kupakját, és a tartály teljesen üres volt. Legalább már tudtam, hogy milyen folyadékról van szó, már csak a forrása volt bizonytalan. És akkor észrevettem: a hűtőrendszer légtelenítő szelepén nincs szelepsapka.
Innentől kezdve a szerelő segítségével gyorsan jött a megoldás: a csomagtartóban van ioncserélt víz, a kerekeken lévő szelepsapka pont jó a légtelenítőre is, úgyhogy feltöltöttem és lezártam a rendszert. Az autó simán elindult, de egyelőre nem volt tervben, hogy tovább megyek Csongrádra (ami még 120km-re volt tőlem).
A következő lehajtón elhagytam az autópályát, az első benzinkúton vettem fagyálló hűtőfolyadékot, és légtelenítettem a rendszert. Némi tanakodás után úgy döntöttem, hogy folytatom az utat. A tervezett 10-11 helyett végül 12:30-ra érkeztem meg Csongádra, így a felmérés sem maradt el.
(Végül haza is értem, holnap pedig már új felmérések következnek)
Te miről olvasnál szívesen velünk kapcsolatban? Kommentben várjuk az ötleted!